Leírás:A geotermikus hőszivattyú a föld vagy a talajvíz hőenergiáját hasznosítja. Ebben a házban az a változata működik, ami a talajba függőlegesen lefúrt szondák segítségével a föld állandó melegét hozza a felszínre.
A talajszonda egy kb 15 cm átmérőjű, legfeljebb 100 méter mély lyukba helyezett U alakú polietilén cső, amiben egy szivattyú folyadékot keringet. A földből kinyerhető energia nagy mértékben függ a talaj minőségétől és nedvességtartalmától, de általában méterenként 30 és 70 watt között van.
A házba télen körülbelül 4 fokos hő érkezik.
Miért?
Kisebb a helyigénye, mint a vízszintes csőhálózatnak
Ebben a környezetben a talajvíz hője nem hasznosítható gazdaságosan
Leírás: A hőszivattyúk nyáron a talajból vonják el a hőt, amit leadnak az épület felé, miközben nyomásváltoztatással magasabb hőmérsékletté alakítják. Nyáron fordítva működnek: a ház belsejéből elvonják a hőt, majd leadják a talaj felé.
A hőszivattyúk hatékonyságát azzal mérik, hogy mennyi áramra van szükségük ahhoz, hogy 5 fokos beérkező hőmérsékletből 35 fokot készítsenek. A korszerű hőszivattyúk ekkora hőmérsékletkülönbség áthidalásakor 1 egység árammal 4 és fél egység hőenergiát termelnek.
Bár a hőszivattyúval 55 fokos hőt is elő lehet állítani, ilynkor 4 egység hőhöz nem elég egy egység áram, és a kompresszor élettartama is megrövidül. Ezért télen az ideális a 35, vagy maximum 40-45 fok, ami padló- vagy falfűtéshez megfelelő, melegvíz előállításához pedig a korszerű szivattyúk azt a magasabb hőmérsékletet használják, ami működés közben nyerhető, és ami az egész teljesítmény körülbelül 15 százaléka.
